Gyermekeink nevelése-oktatása gyakorlatilag mindenkit érintő terület, mert szülőként vagy nagyszülőként előbb vagy utóbb, de érintett lesz. Ezért nagyon fontos a jövő szempontjából ! Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a mérői iskolát jó iskolának tartják szülői körökben is, mely elsősorban az ott dolgozó pedagógusok elhivatottságán és szakmai munkáján múlik (és múlott) . Ebből a színvonalból nem kellene engedni. Jelenleg még a szakos ellátással is meg lehetünk elégedve, más iskolákhoz, óvodákhoz képest még jól állunk. Kaposmérő közös érdeke tehát, hogy képzett szakos pedagógusok legyenek továbbra is a helyi iskolában és óvodában, ehhez nagyobb erkölcsi megbecsülés kell az önkormányzat részéről egy ilyen pedagógus hiányos időszakban. A „nagypolitikát” nem igazán érdekli ,hogy konkrétan mi a helyzet a mérői oktatással , ezért legalább helyi szinten tegyük meg a tőlünk telhetőt.
Sokkal pozitívabb hozzáállás kell tehát a Kaposmérőben folyó nevelő – oktató munka megbecsüléséhez , a kölcsönös együttműködés kialakításához, fenntartásához.
Úgy gondolom, hogy a mindenkori polgármestertől elvárható egy konstruktív együttműködés a nevelés-oktatás területén dolgozókkal szemben is, akik még is csak a helyi családok gyermekeivel foglalkoznak nap mint nap. Nem mindegy, hogy egy önkormányzat vezetése mennyire tartja fontosnak a falu iskoláját, óvodáját, az ott dolgozókat mennyire becsüli meg annak ellenére, hogy 2013-tól már nem fenntartója az iskolának az önkormányzat „csak” tulajdonos. Míg a legtöbb önkormányzati dolgozó bizonyos juttatása továbbra is megmaradt (cafetéria, ruhapénz, kirándulás támogatás ) sőt bővült 13.bérrel, addig az iskolai pedagógusok elismerésére még egy pedagógusnapi köszöntőre sem telt. Ugyanakkor polgármesteri elvárás volt az iskola (és óvoda) pedagógusaitól, diákjaitól, gyermekeitől , hogy különböző alkalmakkor műsort adjanak, készüljenek, fellépjenek , de ennek fejében pusztán egy szóbeli köszönet jutott. Csak az nem tudja, hogy mennyi energiát, időt kell befektetni – főképp munkaidőn kívül ! – a gyerekek felkészítéséhez, aki ilyet még nem csinált. Azt gondolom, hogy ha amatőr és profi fellépőkre különböző alkalmakkor a több tízezer-százezer forintnyi kiadás sem volt sok, akkor ennek töredékével mintegy erkölcsi elismeréssel talán el lehetett volna „ismerni” a pedagógusok és gyermekek munkáját is.